A vezetői életstílus mindazokat a viszonylagos szabadsággal választott tevékenységeket, és velük kapcsolatos preferenciákat jelenti, amelyekkel az adott társadalmi körülmények között vezetőként él valaki. Vezetők mélyinterjúi alapján jellemző kép rajzolódik ki.A megkérdezettek harminc év feletti, saját vállalkozásban, nonprofit intézményben, profitorientált cégnél, külföldi finanszírozású-tulajdonú cégnél és multinacionális vállalatnál dolgozó közép- és felsővezetők.
VEZETŐI STÁTUSZ ÉS VEZETŐI SZEREPKÖR
Válaszaikban különböző részletességgel mutatkozik meg, hogy mit jelent számukra a vezetői státusz. A vezetői szerepkör értelmezése elsősorban az emberekkel való kapcsolatokra, viszonyra vonatkozik. A leggyakrabban említett vezetői szerepek:
- Felelősség mások iránt
- Gondoskodás, mások segítése
- Feladatokban az összehangolás (egyénileg, csoportban)
- Emberi többlet megjelenése a vezetésben (mint veleszületett és mint szerzett)
- Érdekképviselet
- Másoknak nyújtott példa, minta
- Feladatokhoz fűződő képességek
A felelősség és a gondoskodás szinte mindenki által megfogalmazott, nem függ a munkahelytől, munkakörtől, gyakorlatilag a vezetői létből adódik. Mindkettő esetében lényeges, milyen személyes értékek mentén rendeződik el és válik magatartássá.
„Mindenképpen a feladatok, a munkafolyamatok átlátását jelenti. Másrészt a gondoskodást másokról, vagyis az odafigyelni tudást a munkatársakra. Például nálunk nincs olyan, hogy a kisgyerekeseket túlórára kérem.
A rugalmasságot, nyitottságot, az ésszerű kockázatvállalási kedvet is jelenti. Ebben az utóbbiban néha nehezen találom meg az egyensúlyt, hajlamos vagyok arra, hogy több kockázatot vállaljak, mint amennyit érdemes. Ez persze a felelősséget is hozza magával, állandó jelleggel. Nem könnyű, hogy egyszerre kellett és kell tanulni a vállalkozást és az embereket vezetni, mert ezt nem tanultam sehol.”
„Kényszerfeladatként alakult ki a vezetés, mert kitaláltam ötleteket és ahhoz fel kellett építeni a szervezetet, és muszáj volt az ötlet megvalósításához munkatársakat felvenni. Így kialakult, hogy csinálni kell, irányítani kell, vezetni kell, a cél felé, amiről meg voltam győződve, hogy azon túl, hogy jó ötlet, mindegyik fél számára hasznos. A munkatárs számára és nekünk is. Tehát nem törekedtem arra, hogy vezető legyek, az élet hozta így. Arról meg vagyok győződve, hogy ahogyan én cselekszem és megnyilatkozom, az mintát vagy példát közvetít, ezért megpróbálok arra vigyázni, hogy ennek megfeleljek. A beszédben, a motivációban, hogy igazán laza ne legyek, és akkor úgy, olyan tartalommal végezzük a munkát, ami mindőnknek jó.”
„A vezetés nekem mindenképpen a felelősséget jelenti. Azt, hogy gyakorlatilag képviselnem kell egyrészt a cég, másrészt a dolgozók érdekeit. A felelősség számomra pozitív kategória. Határozottan. Szeretek emberekkel foglalkozni, törődni. Ha visszagondolok, már a középiskolában, a diákmozgalomban is valamilyen szinten ott voltam mindig is a sűrűjében. Szerettem a középpontban lenni, összehozni a csapatot, szervezni, előremozdítani. Nagyon jó érzés volt, amikor a csapattal valahová letettük a névjegyünket. A felelősség tehát elsősorban a törődést, gondoskodást jelenti. Ha valaki esetleg megnyílik felém, elmondja a gondjait, problémáit, akkor azt érzem, hogy abban lépnem kell, segítenem kell. Azzal, hogy a bizalmába fogadott, felelősségem van az ő problémáinak megoldásában.”
A VEZETŐI POZÍCIÓ HATÁSA AZ ÉLETVITELRE
Jellemzően életvitelre ható tényező az, hogy a vezetői szerepkör készenléti állapot. Egyfajta pörgéssel, felfokozottsággal, időkényszerrel, ugyanakkor önállósággal jár, amely egyszerre lehet jó is, igény is, ugyanakkor időnként sok is, amiből jó tudni néha kiszállni.
Főleg a nők számára jelent gondot a többes szerep, a család miatt, mert nehéz az egyensúlyt megtalálni. A férfiak alig említették a családot, számukra a vezetői pozíció saját személyes életükre gyakorolt hatása szerepelt inkább a válaszaikban az életvitel szempontjából.
Jellemző az is, hogy szinte mindenki korábban is, gyakran gyermekkorától központi, vezetői helyzetekben találta magát. Ugyanakkor ez a folyamat, sőt gyakran a vezetővé válás sem tudatosult korábban (csak a mélyinterjú következményeként), többen is használták kifejezéseikben a spontán hatások, az ösztönösség, vagy az élet általi vezéreltség, vagy a kényszerből történő vezetővé válás életútbeli szerepét.
Az életkor növekedésével nagyobb a visszavonulás, a részleges vagy teljes kiszállás igénye, illetve az ebben való mérték megtalálása.
„Az ember szeretne jó vezető lenni, jó beosztott a felső vezetés szempontjából, szeretne jó feleség is lenni, meg jó családanya. Ezeket a legnehezebb úgy összehangolni, hogy mindegyikben a pozitívum döntsön, mert mindegyik károsodik. Mert az egyensúly labilis.
Az kedvező, hogy én ezt élvezem, amióta az eszemet tudom, imádom ezt a pörgést, egyszerre több mindent csinálni. Néha vannak olyan fázisok, amikor azt érzem, hogy most a fejemre omlik a világ, de rövid ideig szokott tartani.”
„Az hogy vezető vagyok, bizonyos kényszerként hat az életvitelemre. Hogy nekem nem lehet, nem szabad, nekem erősnek kell lennem. Nem szabad megijednem, nem lehetek gyenge. Ez egy nagyon kettős dolog. Néha szeretem kegyetlenül kipanaszkodni magam. És vannak olyan dolgaim, amit nem tud senki, nem is fog soha tudni, nem fogom elmondani, pedig nagyon jó lenne… Nem akarom, hogy bárki gyengének lásson. Pedig úgy érzem, hogy hajlamos vagyok ilyesmire. Ilyenkor összeszorítom a fogam, aztán…
Ez egy készenléti állapot, éjjel-nappal be van kapcsolva a telefonom.
Igyekszem függetleníteni a magánéletemet a munkahelytől, valahol el kell szakadnom és néha azt kell mondanom: nem!
„Nehezemre esik, hogy vezető vagyok, mert maximalista vagyok, szeretnék megfelelni, ezért sokszor nehezen tűröm a kritikát. Mert mindig a személyem elleni bántásnak veszem. Így a mindennapjaimra egyáltalán nincs jó hatással az, hogy vezető vagyok. Egyáltalán nincs.
A munka miatt nincs olyan, hogy fogom és leteszem a lantot, hanem majdhogynem egyfolytában, állandó készenlétben vagyok. Ezt a részét már megszoktam, ez már nem jelent gondot.
Egyetlen dolog visel meg: attól tartok a legtöbb esetben, hogy mennyire állnának ki mellettem, ha úgy alakulna a dolog. Sokszor én sem vagyok informálva kellően a felső vezetés részéről, és ha jön egy probléma és nem tudok róla, akkor az rosszul esik. Ez a mindennapjaimra rányomja a bélyegét.”
„Amikor eltelik az ember felett egy bizonyos idő, és vezetővé nevezi ki az élet, akkor ez jelent egyfajta eufórikus állapotot, hogy na, most már csak lettem valaki. Azt a fajta biztonságérzetet is éreztem ennek következtében, hogy ez egy fejlett önállóságot is jelentett, vagyis az önálló döntésbeli lehetőséget. Ez egyfajta lélektani könnyebbséget eredményezett. A szabadságfoka is nagyobb lett az embernek.
Másrészt emiatt a súly is nagyobb lett, és ez engem az első években nyomasztott, mert korábban odamehettem mindig valakihez a problémáimmal, innentől kezdve viszont… nagyon könnyű rásütni valakire, hogy bizonytalan, szakmailag megalapozatlan, képzetlen, tájékozatlan. Van egy elszúrt eset, van egy rosszkor, rossz időben feltett kérdés, és onnantól rajta van a vezetőn a bélyeg. Vagyis most már nem lehetett akárkitől, akármikor kérdezni.”
„Ha lehet még többet dolgozom, mint azelőtt. Elvem: ha elsőnek jövök, és utolsónak megyek – közte persze megtöltve tartalommal – sok szelet kifoghatok a lusták vitorláiból. Magyarul: személyes példamutatás nélkül – úgy érzem – nem követelhetek, még ha számos dolog önjáróvá vált is körülöttem. Ebben változtam valamennyit. Régebben volt olyan, hogy a takarítónő szólt rám éjjel fél kettőkor, hogy zárná az ajtókat, most már próbálok legkésőbb este nyolc körül elmenni. Ez a családom miatt is fontos. Régebben nagyon keveset voltam velük.
Ezeken régebben nem gondolkoztam, csak csináltam. Ahhoz komolyan betegnek kellett lennem, hogy átgondoljam, minek is a következménye a betegségem és mikben kell változnom. Ebben talán jó úton haladok, bár még messze nem ideális a helyzetem.”
PROBLÉMÁK ÉS SEGÍTSÉGFORRÁSOK IGÉNYBEVÉTELE
A férfiak és a nők válaszaiban jelentős különbség, hogy
- a férfiak főleg egyedül indulnak el a problémáik megoldása felé (mint ahogyan az életvitelükben is egycsatornásan élik meg a vezetői szerep hatását),
- a nők már a probléma megjelenésekor is jobban igénybe veszik azt a lehetőséget, hogy beszéljenek valakivel róla (ők az életvitel kapcsán is többcsatornásan gondolkodnak). Függetlenül attól, hogy elfogadják-e a szempontokat, a tanácsot – tekintettel arra, hogy egyébként erős, határozott egyéniségek.
Mindez pszichológiai szempontból sem lényegtelen: a feszültségek megoszthatósága és az egyéni stresszkezelési technikák képességei miatt. Különösen azok esetében, akik inkább megterhelésnek érzik a vezetői szerepkört, miközben muszáj csinálniuk.
Ugyanakkor közös igény mindkét nemben, hogy a problémákat elsősorban azokkal beszéljék meg, akikkel való viszonyukban az keletkezett.
„Amit csak lehet, egyedül próbálok megoldani. Nem szeretem, ha látják, hogy problémám van, mert akkor jönnek az ellendrukkerek, hogy na, kezdek befuccsolni a vállalkozással. Egyvalaki elől nem tudom letagadni, ha baj van, ő pedig a feleségem. Ha tudok, hajlandó vagyok beszélni a céges dolgokról, tőle mindig kapok néhány jó visszajelzést, ötletet.”
„A legfontosabb erőforrás a férjem, aki rendkívül kritikus, tehát roppantul tudok rettegni, mit szól bizonyos dolgokhoz. De azt is tudom, hogy abszolút elfogulatlan. Na most az, hogy én megfogadom-e a tanácsát vagy nem, az egy másik dolog, de a legtöbb nehéz élethelyzetben tudott segíteni. Vagy azért, mert meghallgatott, vagy mondott utakat, amiken el tudtam indulni, vagy ezeken keresztül tudtam más lehetőséget találni.”
„Így, mutatom, mint az ujjam. Egyedül vagyok. Nagyon sokszor éreztem. Az utóbbi időben többször is. Ezért is van az, hogy nekem kell megoldani a dolgokat. Viszont megpróbálom megbeszélni másokkal, az érintettekkel. Vannak olyan kérdések, amelyekkel nem tudok másokhoz fordulni, illetve fordulok, de nem találok megfelelő ötletet, támogatást. Segítőkészséget igen, de tényeket, konkrétumokat nem.”
„Elsősorban magam szoktam megoldani a problémákat, magam járok utánuk. Ha valami nem hozzáférhető, akkor szoktam csak a felső vezetéshez menni. Ilyenkor sohasem tapasztaltam, hogy a vezetőim akadékoskodtak volna. Inkább a kisebb pozícióban lévő emberek részéről szoktam ellenállást tapasztalni.”
„Részint korábbi vezetői megtapasztalásaimat használom, amelyek során pozitív végkicsengésű dolgok jöttek létre, illetve korábbi vezetőim helyzetmegoldásaira emlékszem vissza, de szívesen böngészem a vezetői könyveket is. Van egy barátom, aki vezetéselméletet tanít, őt gyakran keresem meg bizonytalanság esetén.”
A vezetői szerepkör tehát egyaránt jelent előnyöket, de terheket is. Hogy életstílusként szabadsággá válik, vagy hálóvá, amelybe belegabalyodik az, aki vezetni próbál – döntés, valamint mentális edzettség kérdése is.
Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza
