A fitness a test karbantartására, a fizikai erőnlét fejlesztésére koncentrálva terjedt el.
Majd jött a wellness, elsősorban a pihenést, regenerálódást megcélozva.
Később útjára indult a ma még épp csak kiskamasz korát kezdő selfness, aminek középpontjában a lélek edzettsége áll: a tudatos önépítés, az önfejlesztés érdekében, azért, hogy a lehető legjobban tudjuk a saját életünket irányítani. Jó esetben a selfness is folyamatos munka, ugyanúgy, mint bármilyen edzés és tanulás. Másrészt a pihenésre szánt időben olyan aktív program is lehet, ami feltöltődéshez, önismerethez, egészséges énképhez vezet.
A közeledő év vége (is) alkalom arra, hogy átgondoljuk, mik azok, amikben fejlődtünk, és mik azok a tulajdonságaink, amikben a következő évben tovább izmosíthatjuk magunkat.
Azok, akik az élet nehézségei mellett a jót és a szépet is megtalálják, sőt, képesek főként ezeket észrevenni, elégedettebbek az életükkel. Azok, akik az önépítő aktivitást választják, kimutathatóan boldogabbak.
Időről időre van, aki megjegyzi: „Könnyű nektek, pszichológusoknak, mert nektek nincsenek gondjaitok.” Ám ha láthatóan vannak, akkor meg jön az ítélet: „Nem is jó segítő az, akinek problémája van.”
Pedig igen, vannak nekünk is problémáink, hiszen a pszichológusok és más segítő foglalkozásúak is emberből vannak. Annyi a különbség, hogy – épp a megtanult, megtapasztalt és begyakorolt tudásnak, módszereknek köszönhetően – nem esünk olyan mély gödörbe, és nem maradunk annyi ideig benne, mint azok, akik kevésbé edzettek a lélek dolgaiban. Ezért jó reális ön- és emberismerettel reális célokat kitűzni.
Egyszer, amikor a tanítvány megkérdezte a Mestert, hogyan lehetne nagy ember, a Mester megkérdezte: „Miért akarsz nagy ember lenni? Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.”
Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza
