A mindennapokban – a munkában, a magánéletben – egyaránt megéljük a felfokozottságot, a túlpörgést, jobbik esetben csak időszakosan, rosszabbik esetben folyamatosan. Külső eseményekben is, belső történéseinkben is: a modern élet, a technikai fejlődés által nyújtott segítség egyben azzal is jár, hogy gyorsabban és sok inger ér minket, fokozódik a figyelmi koncentráció szükségessége, nagyobb az idői kényszer – ezzel párhuzamosan pedig nő a szorongásszint, az ellazulni tudás „képtelensége”, az alvászavarok és a kapcsolati zavarok is felerősödnek.
Amikor az első autók megjelentek, majd némelyikük akár már 30 km/órás sebességgel is száguldozott, sokan megjegyezték: minek ez a rohanás! Ha tudták volna elődeink, hogy az igazi gyorsulás még csak ezek után következik, akkor talán másképp élték volna meg az akkori változásokat.
Természetes igényünk a mindennapi rohanásban a feszültségnövelő megterhelések ellensúlyozására a lazítás. Ez történhet a saját magunk által kialakított lazítási szokásink révén is, ugyanakkor hatásában, eredményességében sokkal többet adhat az, ha valaki megtanul valamilyen relaxációs módszert. Érdemes módszertanilag megalapozott, a pszichotónus áthangolását tudatosan, célzottan átalakító relaxációs technikát választani, ami pszichovegetatív szinten, így testben és lélekben egyaránt egyensúlyt alakít ki.
AZ AUTOGÉN TRÉNING (AT) – MINT TERÁPIÁS ESZKÖZ
A relaxációs módszerekkel gyakran egy-két módszert azonosítanak – pedig széles paletta ad választási lehetőségeket. Első megközelítésben három nagy csoportot különböztetünk meg: az autoszuggesztív módszereket, a nem szuggesztív módszereket és a kevert, komplex módszereket.
Az autoszuggesztív módszerek közül a legelterjedtebb a Schultz által 1920-tól alkalmazott Autogén Tréning (AT). Lényege a racionális gyakorlás útján megtanulható átkapcsolás a nyugalmi tónusra, aminek eszköze az önszuggesztió. Így a saját erőből merítő, saját aktivitást felhasználó, rendszeresen, azaz tréningszerűen végzett gyakorlat lehetővé teszi a belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel elért ellazulást, testi-lelki értelemben egyaránt.
AZ AT ALAPFOKÁT A KÖVETKEZŐ 6 GYAKORLATA ÉS CÉLZOTT TERÜLETEI
- A „nehézségérzés” gyakorlat (az ideg-izom rendszer)
- A „melegérzés” gyakorlat (érrendszer vegetatív működése)
- A szív gyakorlata és
- a légzés gyakorlata
- A napfonat gyakorlata (gyomor-bélrendszer)
- A homlok hűvösségének gyakorlatai (fej érrendszerrel kapcsolatos funkciói).
Schultz az egyes gyakorlatokra átlag két hetet tart szükségesnek, azaz a teljes elsajátítás három hónap. A megtanult gyakorlatok megerősítésére további három hónapot tart indokoltnak, mivel szerinte csak így érhető el olyan stabil tanultsági állapot, amivel az AT feszültség nélküli tartást és lelkiállapotot eredményez. Az alapfok begyakorlása után az érdeklődők az AT meditatív felsőfok elemeit is elsajátíthatják.
AZ AT HATÁSA AZ EGÉSZSÉGES EMBEREKRE
Sokan vannak úgy, hogy amíg nem érzik egy betegség kínzó tüneteit, addig nem is gondolnak arra, hogy érdemes relaxációs technikákat ilyenkor is megtanulniuk. Pedig ha arra gondolunk, hogy a prevenció mennyire fontos az egészségünk megőrzésében, akkor belátható, hogy érdemes a relaxációs módszerek – így az AT – előnyeire is építeni:
- Felfrissülést, gyorsabb regenerálódást eredményez
- Fokozódik a fizikai és pszichés (főként érzelmi-indulati) tűrőképesség
- Javul a teljesítmény a pihentség okán
- A testi funkciók szabályosabbá válnak
- Az akaraterő fokozódik
- Fejlődik az önismeret, önkontroll, önkritika.
- „AMI NEKEM JÓ – AZ TALÁN NEKED NEM VALÓ”
Mit érdemes megfontolni, amikor valaki relaxációt akar tanulni? Ha például a francia konyhaművészetben szeretnénk jártasak lenni, nem várhatjuk ugyanazt az eredményt, ha magunk tanulunk egy szakácskönyvből, mint amire akkor számíthatunk, ha beíratkozunk egy főzőtanfolyamra, ahol hozzáértő profi oktató segít a megfelelő módszerek elsajátításához, a személyes, nekünk szóló visszajelzéseivel is.
Ma gyakori, hogy a „lazítást” alaposabb megfontolás nélkül ajánlják bárkinek, pedig a technikák kellő ismeret és gyakorlás nélkül a sikertelenséget erősíthetik, ami sajnos a módszerek hitelességén is ront. Másrészt vannak olyan betegségek, állapotok, amikor az AT alkalmazása kimondottan ellenjavallt, mert tovább ronthat egy lappangó, vagy már láthatóan kialakult – dominánsan pszichés – betegségen.
Tehát nem mindegy, hogy valaki „csak” fáradt, vagy feszült, vagy neurotikus, vagy mozgásszervi, vagy pszichoszomatikus, vagy más betegsége van – és így akar relaxációt megtanulni. Különösen akkor, ha a beteg, a kliens a feszültséget okozó problémáival, külső-belső konfliktusaival is foglalkozni akar. Ez azonban már átvezet annak átgondolásához is, hogy a sokféle relaxációs technika gyakran a támogató (szupportív) rövid-pszichoterápia sajátos formájaként adhat személyes támaszt.
Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta, hipnoterapeuta, marketing szakértő, Nyíregyháza
